Karácsony máshol.................

Karácsony máshol

Anglia Írország Ausztria Oroszország Németország Egyesült Államok Ausztrália Belgium Csehország Dánia Dél-Afrika Finnország Franciaország Izland Kanada
Kenya Lengyelország Lettország Libanon Mexikó Norvégia Olaszország Portugália
Spanyolország Svájc Svédország Szlovákia Új-Zéland Ukrajna


Anglia: októbertől elkezdik feldíszíteni az utcákat, a házakat pirosba és zöldbe öltöztetik. Angliában általában enyhe a tél, sokan pólóban sétálnak az utcákon szilveszterkor is, habár egyidőben látni meleg kabátot viselőket is. December 24-én együtt díszítik a fát a családdal, majd a gyermekek ( gyakran a felnőttek is) az utcán éneklik el a megtanult karácsonyi dalokat, ezért cukorkát kapnak ajándékba. Este várják a Mikulást, süteményekkel és portóival. Az óriási zoknik ott lógnak az ágyak végében. Az ajándékokat 25-én, a templomi Istentisztelet után bontják ki. Az ünnepi ebéd elmaradhatatlan része a karácsonyi puding, ami egyáltalán nem olyan, mint nálunk a puding. A gesztenyével töltött pulyka sem hiányozhat az asztalokról.
vissza
Írország: december 13-án kezdik az ünneplést, ezt nevezik Little Christmas-nek, azaz Kis Karácsonynak. Karácsony napján gyertyákat állítanak az ablakokba, feldíszítik a karácsonyfát, whiskyt készítenek a Télapónak, a rénszarvasainak pedig répát és elmennek a misére. December 25-én elfogyasztják az ünnepi ebédet, és kibontják a várva várt ajándékokat. Karácsony másnapján rendszerint lóversenyre mennek vagy az utcán énekelnek, mulatnak. Vidéken még mindig elterjedt a Wren Boy-ok, az ócska ruhákba öltözött fiúcskák mutatványa. A gyermekek házról házra járnak, énekelnek és zenélnek egy kis aprópénz reményében.
Ausztria: a bécsi utcákon karácsonyi zene szól, a főtereken óriási karácsonyfákat állítanak. December 16-ától a Bécsi Szimfonikusok karácsonyi koncertsorozatát élvezhetik az érdeklődők. Ugyanúgy 24-én ünnepelnek, a fát is aznap díszítik, olyankor a nagyszülők sétálnak a gyerekekkel. A városok és falvak ünnepi díszbe borulnak. Bécs híres a "kis Jézus búcsúja" nevű karácsonyi búcsúról. A városháza körül elterülő varázslatos karácsonyi parkról, ahol a rengeteg játék és színes program mellett jégpálya és kisvasút várja a gyerekeket, akik, mielőtt a vonatra felszállnak, levelet írnak a Jézuskának.
vissza
Oroszország: Oroszországban a gyerekeknek sokat kell várni, hogy felállíthassák és feldíszíthessék a fenyőfát. Náluk ugyanis, december 25-26 helyett csak január 6-án, vízkeresztkor tartanak nagy ünnepet. A szegényebb emberek is hónapokig takarékoskodnak, az ünnepi vacsora miatt. Az előétel a népszerű zakuszki, a blini (kis élesztős lazaccal, kaviárral töltött palacsinta) vagy a grúz eredetű, virágformájú töltött káposzta. A tehetősebbek a fekete Beluga kaviárt, a szegényebbek a "szegények kaviárjának" nevezett padlizsánkrémet fogyasztják. A gazdag és sűrű szoljanka leves vagy a csípős scsí mellé pirozskit, káposztával, darált hússal töltött vodkás tésztát esznek. Főételként a férfiak által készített perzsa eredetű pilaf áll, ez birkahúsos vagy zöldséges sáfrányszínű rizs. A vacsorát desszertként sajttorta, kuglóf vagy egy szelet oroszkrémtorta zárja.

Németország: Az utcákat és üzleteket itt is korán feldíszítik. December 4-én, Borbála napján a vázákba aranyesőágakat raknak, amelyek karácsonyra kivirulnak. Szentestére feldíszítik a fát, megajándékozzák egymást, a gyerekek úgy hiszik, a Karácsonymanó lepte meg őket. A karácsonyi asztalon sok helyen ott a libasült vöröskáposztával, krumplival és a püspökkenyér. A gyerekek január 6-án királynak öltöznek, és így járják az utcákat, miközben minden kapura felírják a királyok neveinek kezdőbetűit.
vissza
Egyesült Államok: Jellegzetes amerikai ünnep a Hálaadás, amely november utolsó csütörtökén van. Minden család összegyűlik ezen a napon és pulykák milliói sülnek a konyhákban. Ilyenkor emlékeznek az 1620 novemberében az újvilágba érkező zarándokokra. A következő héten kezdődik a karácsonyi készülődés. A Fehér Ház előtt hatalmas karácsonyfát állítanak, amelyen a gyertyákat az elnök és a felesége gyújtják meg. A családok közösen töltik a szentestét, az ajándékokat pedig Santa Claus hozza. Amerikában a karácsony népünnepély. Ajándékozási lázban égnek, az áruházak hatalmas árukínálatot és reklámhadjáratokat zúdítanak az emberekre, karácsonyi show-kat és felvonulásokat is rendeznek. A zoknikat a kandalló fölé akasztják, Santa Claus ebbe teszi az ajándékokat karácsony estéjén. Ausztrália: a lakosság keresztény hagyományokkal rendelkezik, így ünnepelnek, habár a karácsony a nyár közepére esik. Gyakran műfenyőfát díszítenek, elmennek a misére, és megajándékozzák egymást, mint mi. A bevándorlók leszármazottai karácsonykor szívesen felelevenítik az óhaza szokásait, az ünnepi vacsoránál pedig mindenkinél az kerül az asztalra, ami egykor otthon. Egy igazi ausztrál család viszont inkább közös pikniket rendez a tengerparton, vagy barbecue partit a kertben, ünnepi vacsora gyanánt.
vissza
Belgium: A gyerekek december 6-án kapják az ajándékot a Mikulástól. A karácsonyfa alá vagy a tűzhely közelében elhelyezett zoknikba csak kisebb dolgok kerülnek. A karácsonyi reggeli különleges édes kenyér. Az ünnepi menü aperitiffel indul, majd tenger gyümölcseivel folytatódik, a főétel pedig töltött pulyka.

Csehország: úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt. Karácsonykor a Mikulás hozza az ajándékokat, az ő érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével.

Dánia: már december elején feldíszítik, kivilágítják az utcákat. A gyerekek üdvözlőlapokat küldenek különleges karácsonyi bélyegekkel. A mennyezetre adventi koszorút akasztanak és az együtt kivágott karácsonyfát gyakran saját készítésű díszekkel, dán zászlócskákból álló füzérrel, piros-fehér szívecskékkel díszítik. A hat órai karácsonyi vacsora fő attrakciója a desszert. A tejberizsbe egy mandulaszemet rejtenek, és aki megtalálja, az egy szerencsemalacot kap ajándékba. Vacsora után a papa bemegy a szobába, ahol a karácsonyfa áll, meggyújtja a gyertyákat, majd az egész család énekelve körbetáncolja a fát. A gyerekek a szüleikkel ezután a fa alatt talált játékokkal késő estig együtt játszanak.
vissza
Dél Afrika: Itt nyár van karácsonykor. A kiadós ebéd elfogyasztása után a családok felkerekednek, hogy meglátogassák barátaikat. A vendégségben általában finomságokat ajándékoznak egymásnak, ezeket díszes karácsonyi dobozokba csomagolják.
Finnország: A Télapó, "Joulu Pukki", mint tudjuk a lappföldi Rovaniemi városában él, ami Svédország, Norvégia és Finnország északi része. Saját irodával, sőt postabélyegzővel rendelkezik. A gyerekek minden karácsonykor levelek tömegével halmozzák el. Télen igen rövidek a nappalok, így hát a gyerekek már karácsony délelőttjén útnak indulnak, hogy karácsonyfát keressenek az erdőben. A fenyőt kivágják, hazaviszik, majd feldíszítik. Este az egész család együtt megy a temetőbe, hogy elhunyt hozzátartozóik sírjaira gyertyákat helyezzenek el. A karácsonyi vacsora lazaccal kezdődik, majd sajtleves és sült rénszarvashús követik egymást. Desszertként tejszínes szilvakrémet fogyasztanak.
vissza
Franciaország: Már december elején fénybe borulnak az utcák. A városok főterén fenyőt állítanak, az út menti fákon sok ezer kis színes égő világít. A kirakatok már jóval karácsony előtt megkapják ünnephez méltó ruhájukat, az áruházak pedig rengeteg játékkal várják a gyerekeket. Az éjféli mise után következik az ünnepi vacsora, amelyen libamáj, szarvasgomba, vadak, halak, gesztenyés liba, vagy pulyka kerül felszolgálásra. Desszertként fehér vagy fekete pudingot és tradicionális francia fatörzset tálalnak, amelyet piskótatésztából készítenek. Franciaország déli részén némileg eltérnek a karácsonyi szokások. Az éjféli mise után, a halászok hallal teli kosarat helyeznek az oltár elé a kis Jézus iránti tiszteletük és szeretetük jeléül. Ezután a családok hazatérnek otthonaikba, ahol elfogyasztják az ünnepi vacsorát. Előételként Boudin blanche-t, tejes, világos színű kolbászt sütnek, amelyet sült, cukros almával tálalnak. Provance-ban a karácsonyi vacsorán nem tálalnak húsételt. Ízletes halételeket fogyasztanak különleges mártásokkal, amelyhez forralt bort isznak. Specialitásuk közé tartozik az articsókás omlett és a 13 különböző finomságból álló desszert, házanként más-más recept szerint. Ez jelképezi Krisztus és a tizenkét apostol utolsó vacsoráját. Nivernaise-ben disznótoros, Elzászban libamáj és savanyúkáposzta, Roussillonban libamáj, osztriga, pulyka, nyúl az ünnepi vacsora. Bretagne-i specialitás, hogy a liba nyakának bőrét megtöltik, megsütik és burgonyapürével tálalják.

Izland: az ünnep január 6-ig a háromkirályok napjáig tart. Egy izlandi legenda szerint 13 kis manó minduntalan megtréfálta és bosszantotta az embereket, különösen a gyerekeket. Ám amióta megjelent a Télapó, a manócskák megszelídültek, és azóta ajándékokat készítenek a gyerekeknek. Ezért a gyerekek már december elején kiteszik a cipőiket az ablakokba. Karácsonykor megtalálják bennük az ajándékokat, de ha rosszak voltak, akkor csak krumplit kapnak.
vissza
Kanada: az Egyesült Államokhoz hasonlóan, több egymástól eltérő kultúrájú nép él, ezért a karácsonyi szokások is rendkívül sokfélék. A kisebbségben lévő népcsoportok igyekeznek megőrizni eredeti hazájuk ünnepi szokásait, míg a többségben lévő angol ajkú lakosság az amerikai szokások szerint ünnepli a karácsonyt. Az utcákat csakúgy, mint a házak homlokzatát lámpafüzérekkel, fenyőgallyakkal, szalagokkal díszítik. Gyakran előfordul, hogy egy falu vagy város összes fenyőfáját feldíszítik. Az ünnepi vacsora legtöbbször itt is pulyka, de nem hiányozhat az asztalról a juharsziruppal leöntött palacsinta sem, míg a Télapónak tejet, kalácsot raknak a fa alá. A nagyobb kanadai városokban, mint minden amerikai nagyvárosban, hatalmas karácsonyi felvonulásokat és show-műsorokat rendeznek.
Kenya: a templomokat különböző díszekkel ékesítik. Szalagokat, virágokat, léggömböket, zöld növényeket tűznek Isten házára. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. A karácsony nagyon fontos ünnep, ilyenkor a család távol élő tagjai is hazautaznak, ha csak tehetik.
vissza
Lengyelország: a karácsonyhoz érdekes népi szokások kötődnek. A vacsorát imával kezdik. Közösen elfogyasztanak egy szelet különleges ostyát amelyen Szűz Mária, József vagy a kis Jézus alakja látható, tesznek egy fogadalmat, és a haragosok kibékülnek egymással. Az asztalon a teríték közé szalmát raknak, és mindig fenntartanak egy helyet a váratlan vendégek számára. A karácsonyi ünnepek Lengyelországban január 6-án, a háromkirályok napján érnek véget, ám az ünnep csúcspontja itt is a karácsonyi szenteste, amikor királynak, ördögnek, angyalnak és pásztornak öltözött gyerekek lepik el az utcákat. Házról házra járva sütit és pénzt kapnak.

Lettország: a helyi szokás szerint a Mikulás a szentestétől kezdve tizenkét napon keresztül minden este hoz valamilyen ajándékot a gyerekeknek. A lett ünnepi menü szerény: barna borsó, rétes, káposzta és kolbász kerül az asztalra karácsonykor.

Libanon: egy hónappal karácsony előtt különböző gabonamagvakat ültetnek el cserepekbe és izgatottan várják, hogy a növények kibújjanak. December 24-ére a zöldellő növényekkel két kört alkotnak a karácsonyfa és a karácsonyi barlang körül. A karácsonyi barlang szimbólum, amely Jézus születésének helyét jelképezi.
vissza
Mexikó: mélyen hívő katolikusok, így a karácsony fontos ünnep. Mexikóban általában kilenc-tíz család ünnepel együtt. A családok eljátsszák Mária és József útját Betlehembe, miközben december 16-tól 8 napon át házról házra viszik a szent pár szobrát. December 24-én aztán a szobrok bekerülnek a felállított betlehemi oltárokba, a templomokból kihozott kis Jézus szobrok mellé. Az ünnep legfontosabb jelképei itt a gyertya és a szentképek, amelyek gyakran hatalmas kivilágított plakátokon láthatók a városokban.

Norvégia: csodálatos, érzelmekkel teli ünnep. A norvégok nem feledik az angolok segítőkészségét a II. világháborúban, és immáron hagyományként minden karácsonykor egy hatalmas fenyőfát küldenek London városának. A családok december elejétől ünnepi lázban égnek, készülődnek a karácsonyfa feldíszítésére, gyönyörű díszekkel ékesítik a házukat, és december 1-jén meggyújtják az első adventi gyertyát. A kapun koszorúk, az ablakokban csillagok, a házak előtt szalmából készült kecskebakok és gabonakeresztek jelzik az ünnepet. A házakat belülről is feldíszítik, és mindent virágba borítanak. December 24-én ellátogatnak a temetőkbe és minden sírra égő gyertyát helyeznek. Érdekes szokás, hogy az ünnepi vacsora után a családok körbetáncolják a karácsonyfát, miközben együtt énekelnek.
vissza
Olaszország: vidékenként különbözőképpen ünneplik a karácsonyt. Észak-Olaszországban a Télapó, vagy a kis Jézus viszi szerte az ajándékokat a gyerekeknek. Vannak vidékek, ahol a gyerekek már december 13-án megkapják az ajándékokat Szent Lucától. Rómában egy Befana nevű seprűnyélen közlekedő jóságos öreg boszorkány juttatja el a csomagokat a gyerekekhez a kéményeken át. A karácsonyi vacsora előétele a parajjal töltött ravioli, diós vajjal leöntve vagy a gorgonzola, töltött gombával. Főételként sült házinyulat esznek pármai sonkával. A vacsorát az elmaradhatatlan desszertek zárják, többek között: tiramisu, fenyőmagos csillag, csokoládés kuglóf.

Portugália: a családok a tűzhely mellé sorakoztatják fel a cipőiket. Szenteste húzzák elő és bontják ki a lábbelikbe becsempészett meglepetéseket. Ezután fogyasztják el a tradicionális ünnepi vacsorát, amely sózott, szárított tőkehalból és burgonyából áll.

Spanyolország: a december elején elkezdődő karácsonyi ünnepek fénypontja január 6-a, háromkirályok napja. Karácsonyfát állítanak, és ajándékot a gyerekeiknek, de az igazi ünneplésre a háromkirályok napján kerül sor. A gyerekek reggel ajándékot találnak a csizmájukban, amit természetesen a három király tett bele az éj leple alatt. Az utcákat feldíszítik, és tolongva követik a három király díszes hintóját, akik az este elérkeztével elvegyülnek a tömegben, és a gyerekek legnagyobb örömére egész este együtt járják az utcákat. Az ünnepi fogások közül a legismertebb a mandulaleves és a kemencében sült dévérkeszeg.
vissza
Svájc: Zürichben mesevillamos fokozza az ünnepi hangulatot, amely körbeviszi a gyerekeket a városon. A villamoson utazó kicsik karácsonyi dalokat énekelnek, és édességeket kapnak.

Svédország: december elejétől adventi naptárral és vasárnaponként egy-egy gyertya meggyújtásával várják a karácsonyt. Kívül-belül feldíszítik a házakat, a jellemző skandináv motívumokkal: piros és fehér virágokkal, fenyőágakkal, gyertyákkal és szalmadíszekkel. A karácsonyfa alá szinte mindenhol bekerül a szalmából készült kecskebak az ajándékok mellé. Az ajándékokat, melyeket kis versek kíséretében adnak át a gyerekeknek, Svédországban a Télapó hozza, az ünnepi vacsora után. Január 13-án az ünnep zárásaként a svéd családok még utoljára körbetáncolják a karácsonyfát.
vissza
Szlovákia: az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtásakor kezdetét veszi a karácsony. A gyerekek kíváncsian várják december 6-át, amikor a felnőttek sok családban ördögnek, Mikulásnak, angyalnak öltöznek, és átadják az ajándékokat. A gyerekek verset mondanak, énekelnek, így köszönve meg a Mikulásnak az ajándékokat. Karácsony este karácsonyfát állítanak, amit rendszerint együtt díszít az egész család. Este a vacsora után, amelynek elengedhetetlen desszertje a híres pozsonyi patkó, a gyerekek felkutatják a karácsonyi ajándékokat. Karácsonytól vízkeresztig gyakran rendeznek jelmezes összejöveteleket, amelyeken az egész falu együtt ünnepel.

Új-Zéland: nyár közepe van ekkor. A legtöbben ezen a napon kimennek a tengerpartra, vagy máshol piknikeznek a szabadban. A meleg időre való tekintettel az ünneplők általában hideg sonkát esznek, amit a felnőttek jégbe hűtött sörrel, a gyerekek üdítővel öblítenek le.

Ukrajna: Jégapó három rénszarvasa húzza a szánt, amire az ajándékok kerültek. Vele van Hópehely leány is, aki ezüstkék, szőrmedíszítéses ruhát, fején pedig korona formájú hópelyhet visel.

Mézeskalács............

Az ünnep süteménye

a mézeskalács

Őseink a mézeskalács készítés tudományát feltehetően még az Etelközből hozták magukkal. Tápláló, egészséges és tartós élelmiszer volt ez a sütemény, így nem véletlen, hogy könnyen nagy népszerűségre tett szert.
Az Indus-folyó völgyében talált 3000 éves leletek tanúsága szerint az emberiség már nagyon régen ismerte a mézet. A középkorban Magyarországon is fontos kereskedelmi cikk volt. Nem véletlenül, hiszen az emberek ezen a vidéken nem ismertek még más édesítőszert ebben az időben.
Az édességkészítés nem is volt mindennapos szokás. Különleges alkalom kellett hozzá, a sütés többnyire jelentős eseményekhez kötődött. Ilyen alkalmak voltak az ünnepek, ezek közül is legfőképpen a karácsony.
A mézeskalácsot korábban - főleg a nagyobb darabokat - cserépformában, később pedig ún. mézeskalácsütő formában készítették. Ezek az ütőformák leginkább fából készültek. A háziasszonyok egyszerűbb, kisebb formákkal, míg az iparosok inkább bőségesen díszített, nagy formákkal dolgoztak. A formák úgy készültek, hogy egy fadarabba (mely leginkább egy mai húsvágódeszkához hasonlít) belefaragták negatívban a kívánt mintát. Ezt aztán kitöltötték a még puha tésztával, s így sütötték ki. A mézeskalács olyan lett, amikor a formából kivették, mint egy kis dombormű. Ilyenkor már csak a cukormázas díszítés volt hátra, s elkészült az ízletes sütemény.
Eredetileg otthon, a háziasszonyok készítették. Miután azonban a mézeskalács népszerűsége és ezzel az iránta való kereslet is nőttön-nőtt, hamarosan céhes iparág települt rá. A formákat mesterlegények, később pedig ötvösművészek készítették. Az így formázott mézes sütemények jeleneteket, tárgyakat, személyeket ábrázoltak. Ajándékozásuk, elfogadásuk pedig ünnep, szertartás része lett. A mézeskalács így az idők során egyszerű süteményből dísztárggyá, ajándéktárggyá vált. (Egyes helyeken például jegyajándékként vette a fiatalember választottjának a mézeskalácsszivet.)
(Az illusztráció Vaszary János: Mézeskalács árus c. festménye, melyről ezeken az oldalakon többet is olvashatsz.)
A mézeskalácsos mesterség történetét mutatja be egy nagy múltú Tolna megyei mézeskalács készítő család honlapja.
Manapság a háztartásokban leginkább karácsonykor készítenek mézeskalácsot. A hagyományokat felelevenítve ilyenkor az ünnep bensőséges hangulatát emeli a friss, illatos mézes sütemény, amit akár a karácsonyfa díszítésére is fel lehet használni.
Íme egy recept a sok közül:
Hozzávalók: 0.5 kg liszt, 25 dkg méz, 12,5 dkg margarin, 1 tojás, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 2.5 dkg kakaó, fűszerek: szegfűszeg, fahéj. Díszítéshez: 1 tojásfehérje, 10 dkg cukor
A mézet a cukorral felforraljuk, beletesszük a margarint, megvárjuk, amíg kihűl. Ezután beletesszük a tojást, majd hozzáadjuk a lisztet, fűszereket, szódabikarbonát. Jól összedolgozzuk. 2 órára a hűtőbe tesszük alufóliába, hogy meg ne száradjon. Kivéve a hűtőből kinyújtjuk, formákat vágunk belőle szaggatóval. Megsütjük közepesen meleg sütőben, amikor kivettük akkor díszítjük a cukormázzal. Száradni hagyjuk, egy nap múlva megpuhul.

olivás recept...........

Olívaolajos fokhagyma recept

Kategória:Saláták, öntetekHozzávalók:5 nagy fej fokhagyma 8-10 szem fekete bors 1 ágacska rozmaring kb. 2 dl extra szűz olívaolaj 1 kiskanál sóElkészítés:A fokhagymát gerezdekre bontjuk és egy pillanatra forrásban lévő sós vízbe tesszük. Leszűrjük, héját lehúzzuk és a megtisztított gerezdeket kis üvegekbe rakjuk. Közéteszünk néhány szem fekete borsot, egy ágacska rozmaringot, és kevés sót szórunk bele. Az üvegeket olívaolajjal felöntjük, majd gondosan lezárjuk. 1-2 hét alatt hűvös helyen jól összeérik.Tanácsok:Sültek, sajtok mellé fogyaszthatjuk, pirítós kenyérrel kínálhatjuk, a fokhagymás olívaolajat pedig saláták készítéséhez használhatjuk fel.

Oliva olaj...........

Egyre inkább tudatosodik bennünk, hogy az egészséges táplálkozás javítja az életminőséget, és csökkenti számos betegség kialakulásának kockázatát. Az egészséges táplálkozás egyik fontos eleme a magyar lakosság zömének sajnos megfizethetetlen olívaolaj, amelynek rákmegelőző hatásáról most új eredmények láttak napvilágot.
Ajánlat
Olívaolaj, a folyékony aranyAz emlőrákrólMegtévesztőek az olívaolajokAz olívaolajok közötti jelentős minőségi különbségekre hívják fel a figyelmet a táplálkozástudományi szakemberek, hangsúlyozva: az "olívaolaj" felirat gyakran megtéveszti a vásárlót.
Ismert tény, hogy a földközi-tengeri országokban - ahol szinte kizárólag olívaolajjal főznek - magasabb az átlagéletkor, mint Észak-Európában vagy az Egyesült Államokban, ahol inkább az egyéb növényi és állati zsírok fogyasztása dominál. A hagyományos mediterrán étrendben bőségesen van zöldség, gyümölcs, hüvelyes és hal, a főzéshez használt olívaolaj pedig az egyetlen olyan olaj, amelyet természetes - spanyol vagy olasz elnevezéssel "szűz" - módon, pusztán hideg préseléssel nyernek.
A chicagói Northwestern University kutatói arról számolnak be, hogy vizsgálataik szerint az olívaolaj (egyéb áldásos hatásai mellett) az emlőrák kialakulásának kockázatát is csökkenti. Eredményeik alapján az olívaolajban található olajsav gátolja a rákos sejteket osztódásra serkentő Her-2/neu jelű fehérje termelődését, méghozzá oly módon, hogy blokkolja a fehérjét kódoló gént. A Her-2/neu jelű fehérjét egyébként maga a kialakuló daganat termeli, és ezt tartják felelősnek a hirtelen kialakuló, agresszív rákos burjánzásokért. A fehérje kifejeződésének ("jelenlétének") mértéke az emlődaganatok kb. 30%-ában éri el azt a szintet, ahol egy immunterápiás szert alkalmazni lehet a kezelés során (további alkalmazási feltétel, hogy a fehérjét kódoló, megsokszorozódó gén kópiaszáma 10 felett legyen).
A vizsgálatokból kiderült: az olajsav nemcsak a káros fehérjét kódoló gént blokkolja, hanem növeli egyes rákellenes gyógyszerek hatékonyságát is. A vizsgálat egyúttal megerősíti azokat a már ismert tényeket is, hogy a mediterrán konyha jót tesz a szívnek, valamint késlelteti az öregedést.
Egyes orvosi körök azonban megkérdőjelezik az eredményeket. Szerintük az étrend és az emlőrák összefüggésében idáig csupán csak az bizonyított, hogy az elhízás és az alkohol jelentős kockázati tényezőnek számítanak. Az olívaolaj rákmegelőző hatásával kapcsolatban azonban nem egyértelműek és elégségesek a csupán laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok, ezért a mechanizmusok pontosabb feltérképezésére mindenképpen további kutatások szükségesek

PESTO..................

PESTO

Hozzávalók:
2 cserép bazsalikom levele
2 gerezd fokhagyma
cca 15 g fenyőmag (kb 1/4 50 g-os zacskó)
sok frissen reszelt parmezán (cca 2 ek, ízlés szerint)
extra szűz olíva olaj (cca 100 ml)
A fenyőmagot tűz fölött néhány perc alatt aranybarnára pörköltem. Majd egy magas falú, szűk edénybe tettem a feldarabolt fokhagymát, mellészórtam a fenyőmagot, összetépkedett bazsalikomlevelet és sajtot, majd a botturmix bekapcsolása után lassan hozzácsorgattam az olajat. Sokszor megkóstoltam, javítgattam, így arányokat is csak hozzávetőlegesen tudom leírni. Mikor elérte a kellő símaságot megszórtam sóval, borssal.
Kíváló mind tésztával, mind pirítós kenyérrel.
A szakirodalom szerint a pesztó hűtőben 1 hétig eláll, de veszít színéből és ízéből

Sajtológia............

A sajt története


A kezdetek A régészek felfedezték, hogy már i. e. 6000-ben a tehén és kecsketejből készült sajtot magas korsókban tárolták. Az i. e. 2000-es egyiptomi sírfalfestmények, már ábrázolták a vajat és a sajtot, a képeken a tejet bőrzsákokban, lelógatták rudakról, és világosan látszott egy fejlett tudás a tejtermelésről és a mezőgazdaságról.
Valószínűleg a Közép-Ázsia nomád törzsei találták ki azt, hogy az állati bőrt felhasználták oly módon, hogy állatok hátán szállították a tejet vándorlásaik során (tömlő). A tejcukrok erjedése azt okozta, hogy a tej megalvadt és a lengő mozgás feldarabolta az aludttejet hogy abból ezután üdítő savóital váljék. Az aludttejet ekkor eltávolították, lecsapolták és sózták hogy létrehozzanak egy jóízű és tápláló magas fehérje-ételt, illetve egy szívesen látott kiegészítést a húsfehérjéhez.
A sajtkészítés így fokozatosan fejlődött ahogyan a készítés módja elterjedt a népek között. Az első volt a folyékony erjesztett tej, mint például a joghurt, koumiss (kancatej) és a kefir**.
[A kefírt a Kaukázusban a tehéntej erjesztésével állítják elő. A kefir gombája a Basilius sancaoncián okozza az erjedést. A kaukázusiak a kefirt víz helyett isszák, és élelmiszerként fogyasztják. Az emberek itt 110 éves átlagéletkort érnek meg, és nem ismerik a tuberkulózist, a rákot és nincsenek emésztési zavaraik. A kefir kedvezően befolyásolja a következő betegségek gyógyulását: Idegbetegségek. Az álmatlanság gyógyszer beszedése nélkül is megszűnik. Az étvágyat visszaállítja, a depressziót megszünteti. Kelés, fekély, Bronchitis, asztma, vérszegénység, kiütés, ekcéma, vérnyomás, hólyaghurut, vese, fertőzés, sárgaság. Gyógyítólag hat még: az emésztőszervek hurutjára, gyomorégésre, ütőér csomósodásra, epepanaszokra, hasmenésre és székrekedésre. Megakadályozza a testben visszamaradt anyagok rothadását. Kedvezően befolyásolja a betegségekből lábadozó állapotát, valamint az anyatejet is pótolja]
A savót akkoriban átlyukasztott cserépedényen keresztül vagy szőtt nádkosarakon vagy hasonló anyagon keresztül szűrték le.

A legenda
A legtöbb szakember úgy tartja, hogy sajtot a Közel-Keleten készítettek legelőször. A legkorábbi típus egy olyan fajta aludttej volt, amelyet háziasított állatoktól nyertek. Egy legendás történet is mesél róla, hogy a sajtot egy ismeretlen arab nomád fedezte fel. A legenda úgy szól, hogy tejjel töltött meg egy nyeregtáskát hogy azt fogyassza az úton, ameddig keresztüllovagol a sivatagon. Több óra után lovaglás után megállt, hogy szomját oltsa, és látta, hogy a tej sápadt vizes folyadékká vált amelyben szilárd fehér darabokba vált ki a sajt. A nyeregtáska, egy fiatal állat gyomrából készült, ez egy megalvasztó enzimet tartalmazott, amit renninként (alvasztóenzim) ismerünk. A tejet valójában a rennin a forró nap és a ló vágtató mozgásának kombinációja aludttejjé és savóvá választotta el. A nomád, meglehetősen közönyös volt a műszaki részletek iránt, csak a lényeggel törődött: a savó iható az aludttej pedig ehető.
A zsidók: Bibliai forrásokból megismertük azt amikor Dávid elszökött a Jordán folyón keresztül, őt a kine sajtjával táplálták (tehenek) (2 Samuel 17:29) majd pedig tíz, (feltehetően juh) sajtot vitt ajándékba az ezredesnek. (18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-é, és hozz tőlük jelt.) (1 Samuel 17:18). A leírások világosan mutatják, hogy létezett egy völgy Jeruzsálem közelében, ahol sajtgyártással foglalkoztak. Magas fokú tudásuk volt a sajtkészítéshez például juh és tehénsajtok, és különleges tejek, amelyekből édesítetlen természetes joghurtot erjesztettek.
Római sajtgyártás: A Rómaiak megtanulták a sajtgyártást, és a rájuk jellemző hatékonyságukkal gyorsan művészetté fejlesztették, valamint ezt meg is jelenítették képzőművészetben is. A sajtgyártás elméleti és gyakorlati tudással késszé vált, és elért egy magas szintet. Ekkorra az érő eljárást fejlesztették és ismert volt, hogy a különféle bánásmódok és feltételek a raktározás alatt különböző ízekkel és jellemvonásokkal bíró sajtféleségeket eredményeztek. A nagyobb római házaknak volt egy különálló sajtkonyhájuk, (feltételrendszer a gyártáshoz) és olyan speciális módszer, amellyel sajtot tudtak érlelni. Nagyvárosokban a házi sajtot elvitték egy különleges központba ahol megfüstölték. Az írásos anyag világosan megmutatja, hogy a rómaiak milyen komolyan befolyásolták a sajtkészítés művészetét.
Homérosz ca. 1184 BC, említi azt, hogy készítettek sajtot Görögország hegyi barlangjaiban a juh és kecskék tejéből. Valójában egy változatosságnak kikiáltott Cynthost csináltak és eladták a görögök a rómaiaknak. Ez a mai Feta sajt őse.
Arisztotelész 384 – i. e. 322, egy olyan sajttal kapcsolatban tett megjegyzést, ami kanca tejéből készült, – (az orosz kumisz szintén kancától származó tej és azért erjesztik meg, hogy akár 3%-os alkoholos tartalmat nyújtson.)
Varro ca. 127, megjegyezte a különbséget a sajtokban, amelyek különböző helyekről származtak, és véleményt mondott az emészthetőséggel kapcsolatban. Ekkorra az oltó használata természetessé vált, lévén hogy a sajtgyár a több fajta aludttej kezelése fölött sokkal nagyobb irányítással bírt. A sajt elkezdett kereskedelmi méretekben megjelenni a piacokon.
Columella ca. 50-ben, arról írt, hogy hogyan lehet sajtot csinálni, jelentős részletességgel. A skót sajtgyártók ma tökéletes technológiával bírnak, amely hagyományos formájában tulajdonképpen 1900 óta létezik.
I. sz. 300-ig a Rómaiak rendszeresen exportáltak más országokba a mediterrán tengerpart mentén. A kereskedelem gyorsan fejlődött, ami a császárnak, Diocletianusnak ötletet adott, hogyan tudja a maximális árat kihozni a sajtokból. Kitalálta, hogy sajtok tartalmazzanak almát, és füstöljék fel őket, ami nagyon népszerű a rómaiak körében. Egy másik sajtot lebélyegeztek és eladtak La Luna védjegye alatt, és mondják, hogy a mai Parmesannak ez volt az előfutára. Ezt a sajtot először i. sz. 1579-ben nevezték hivatalosan is Parmesannak.
Így a római szaktudás elterjedt Európán keresztül arrafelé, amerre a birodalmuk terjedt. A módszerek a földbirtokosokkal és római farmerekkel egyetértésben megmaradtak, és a sajtfogyasztás kultúrája beszivárgott a helyi populációba. A római katonák, akik befejezték a katonai szolgálatukat és beházasodtak a helyi lakosság közé, a birtokaikon állatokat tenyésztettek, és a tejfeldolgozással, sajtkészítéssel kapcsolatos szakértelmüket továbbadták másoknak is.

Az európai sajt
A római birodalom összeomlásával i. sz. 410 körül a sajtkészítés a mediterrán térségen, az Adriai-tengeren keresztül terjedt lassan Dél-Európa és Közép-Európa felé. Azok a települések, ahova eljutott a sajtgyártás tudománya, a saját állattartási és éghajlati viszonyaikra alakították át a technológiát, többek között a sajtfélék ezerszínűsége is ennek köszönhető. Ahol fejlett volt a sajtgyártás, a hegyes területeken használták a kecskék és a juh tejét is. A Helvéciaiak (Svájc, Alpok) különlegesen magas szintre emelték az egyéni sajtféleségek gyártását, saját jól átgondolt technológiává fejlesztve a kapott tudásanyagot, sokféle saját különlegességet hoztak létre. Annyira sikeresek voltak a sajtfeldolgozás területén, hogy egy időben az összes Emmental sajtjuk exportját betiltották.. Közép és Kelet-Európában a háború és invázió századain keresztül az emberek vándoroltak, ez elkerülhetetlenül a középkorig lelassította a sajtgyártás fejlődését. A termelést korlátozták azokra a távolibb hegyes területekre, ahol az élelmes sajtgyártók egyszerűen titokban tartották az alkalmazott módszereket, és saját gyártmányaikat szállították a piacokra.
Európa termékeny mélyföldjeiben a mezőgazdaság és tejtermelés, a fejlesztés során szabvány lett, és ezekből alakultak ki a mai hagyományos európai sajtfélék. Ezen felül a sajtok országokhoz kötődő fejlesztése mint például Edam és Gouda Hollandiában. Ezt nagyon másolták másutt sokféle hasonló néven, mint például Tybo és Fynbo a súllyal nyomtatott sajt, viszonylag kicsi méretben, ezt sóval és sós vízzel kezelték. Ennek kereslete az idők folyamán megnőtt, mivel a raktározásban csökkent a nedvességtartalom-vesztés, és bizonyította mindkettő piacképességét és könnyű szállíthatóságát (tartós minőség).
Franciaország a gazdag mezőgazdasági területeken fejlesztett többféle sajtot délen és nyugaton. Az évszakonként megjelenő puha friss sajtot jobban szerették a déli területeken, mint a kemény nyomtatottat. A nyomtatott sajt úgy tűnik, másodlagos szerepet játszott. Bizonyos mértékig ez visszatükrözi a nemzet latin kultúráját miközben tükrözi a sajttípusokat, amiket termeltek mediterrán területeken, megkülönböztethetően a nyomtatott sajtoktól, amelyeket Európa északi régióiban gyártottak inkább, köszönhetően annak, hogy ezeket egyszerűbb volt raktározni és szállítani is a hidegebb évszakokban.

Középkor
A középkor folyamán a szerzetesek újítók és fejlesztők lettek, nagy rajongói és mecénásai a sajtoknak ezért a sajt klasszikus variációi közül sokat nekik köszönhetünk azokból, amelyekből ma a piacon válogathatunk. A reneszánsz időszak alatt a sajt népszerűségben csökkent kissé, mivel egészségtelennek tekintették. Ez a tévhit a tizenkilencedik század elejéig tartott, majd gyorsan újra közkedveltté vált, azonban ebben az időszakban költözött a sajtgyártás jelentős része a mezőgazdasági kisüzemekből a gyárakba

A pizza.............

A pizza világszerte napjaink egyik legkedveltebb étele. Azon kevés étkek közé tartozik, melyet korra és nemre való tekintet nélkül szinte mindenki szeret, és amiből szinte bármikor le tud gyűrni egy szeletet. Na, de honnan származik a pizza, és mióta ennyi ember kedvence?
Maga a pizza szó az olasz "picea" szóból ered, melyet a rómaiak a kenyér kemencében sütésének leírására használtak.
A pizza első feltűnése a dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető. A pizzát Vergilius Aenisában említik először. A Cato (kr.e 209-149) által írt Róma történetében is említ egy "lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg". A kr.u. 79-ben "elpusztult" Pompei maradványai között a régészek olyan üzleteket tártak fel, amelyek a mai modern pizzériák elődeinek tekinthetők.
Ezek a pizzák azonban még különbözőek voltak a ma ismert pizzától. Eredetileg a pizza kenyértésztából gömbölyített, lapított, különböző zöldségekkel megrakott lángos volt. Továbbá, a korai pizza elkészítésénél paradicsom helyett mézt használtak, hiszen a paradicsom ekkor még ismeretlennek számított Európában. A 16. században az amerikaiak ugyan behozták a paradicsomot Európába, de ekkor számos európai még azt gondolta, hogy a paradicsom mérgező (és valóban az is néhány fajtája). Így csak a 18. századtól használtak paradicsomot a pizza elkészítéséhez, főleg Nápoly szegénynegyedeiben volt ez divat. A pizza Nápoly igazi turistalátványossága lett. A Nápolyba látogatók elzarándokoltak a város szegénynegyedeibe, hogy kipróbálják a helyi specialitást.
A modern pizza feltalálását nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro e basta cosi sütödében dolgozott. 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz trikolór színeiből épült fel: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom). Készítője elnevezte Margherita pizzának, a királynő után, tehát ez volt a legelső pizza, és innen ered sokak kedvenc pizzájának a neve.
1830-ig a pizzákat nyitott standokon árulták, és utcai árusok kínáltak őket. Az első mai értelemben vett pizzéria 1830 környékén nyílt meg Nápolyban, a neve Pizzeria Port'Alba volt. Ekkor a pizza volt az egyetlen étel Nápolyban, amihez a szegény emberek hozzájutottak télvíz idején.
Az Egyesült Államokban a pizza a 19. század végén tűnt fel, olasz bevándorlók közvetítésével. Az első amerikai pizzériát valószínüleg Gennaro Lombardi nyitotta Manhattan Little Italy negyedében.
Ma a pizzapiacon azok a cégnek dominálnak, amelyek házhozszállítást kínálnak. Viszonylag új találmánynak számít a gyorsfagyasztott pizza, melyhez sokkal olcsóbban lehet hozzájutni, mint a pizzériák pizzáihoz. A vevő hazaviszi, és saját sütőjében megsüti. Más kérdés, hogy ezeknek kevésbé jó az íze, mint a "rendes" pizzáké.