Lecsó..............

Ahány ház, annyi lecsó…Minden alkalommal, amikor közös lecsófőzés történik baráti körben, házibulikon, családi rendezvényeken - vagy egyszerűen szóba kerül a lecsó téma -, jó nagy olaszos vita lesz belőle. Természetesen mindenki a saját receptúráját tartja autentikusnak.

Lecsó kolbásszal..........

Még el sem kezdünk főzni, de már a zöldségeknél elakadunk, a java pedig csak eztán jön.......

A hagymát szeleteljük, kockázzuk vagy reszeljük?

Hogyan vágjuk a paprikát? Karikára, hosszában, negyedelve, tépkedve? Van, aki ezt is reszeli.
Aztán jön a paradicsom és a „héjastul én meg nem eszem” vagy a „hagyjuk már rajta a héját, ne forrázgassunk” és a „mekkora rutintalanság a zöld szárrészt benne hagyni”.
Miben készül? Vannak, akik a bográcsos változatra esküsznek, de olvasni lehet tepsis variációról is.
Zsír, olíva- vagy étolaj?
Rozmaring és kakukkfű? Oregánó, majoranna?
Csípős legyen? Ha igen, pista, pirospaprika, friss zöldpaprika, esetleg csili vagy tabasco?
Van, aki csak tojással eszi.
Virslit, kolbászt, szalonnát tegyünk-e bele? Esetleg májat?
Megy-e bele fokhagyma vagy sem. (Én itt szoktam kiszállni.)
Rizs, nokedli vagy tarhonya? Tofu?
Hallottatok már a tejes lecsóról? Van, aki így készíti. És a lecsós szörbet? Egy lecsófagyit valakinek? Tavaly ez lett az év fagylaltja…

Ami biztos: van benne hagyma, paradicsom és paprika. Az arányok változhatnak, de az egy rész hagyma, két rész paradicsom, négy rész paprika a legáltalánosabb vélekedés. A többi hozzávaló rutin, éhségszint, lelkiállapot és persze diplomáciai érzék kérdése.

Éljen a paradicsom!A lecsó balkáni eredetű étel, de Európában szinte mindenhol eszik.Nézzük a külföldi helyzetet:
Szerbiában Gyuvecs, darált hússal rétegezve.
Franciaországban Ratatouille, padlizsánnal, kakukkfűvel.
Lengyelországban Leczo, cukkinis, fokhagymás, chilipaprikás.
Németországban Letscho, általában hússal.
Baszkföldön Piperad, sok tojással és fokhagymával.
Olaszországban Peperonata, a szegények lecsója, zellerrel, répával.
Törökországban Menemen, hozzá a zöldségeket apróra vágják, és a tetején tükörtojással tálalják.

Annyi szent, gyors és energiaszegény vacsorát tudhatunk magunkénak, ha nem zsíron főzzük és nem eszünk meg hozzá egy fél kiló friss, ropogós fehérkenyeret, aminek a héjával majd kitunkoljuk a szaftot.

Lehet mélyhűteni és tartósítani, úgyhogy az adagokkal itt sem muszáj spórolni. A lecsót téli vasárnapokon használhatjuk majd fel, mondjuk a rácpontyhoz (ami pontyos rakott burgonya, szalonnás lecsóval, tejföllel), magyaros szűzérméhez vagy rizses húsba.

A lecsó mellé pedig igyunk fröcsit!